A tűzijáték Kínából származik mindegy 2000 évvel
ezelőttről. A legelterjedtebb legenda szerint a felfedezése, feltalálása
véletlenül történt egy kínai szakács a konyhájában, aki történetesen szenet,
ként és salétromot kevert össze, ami begyulladt és elégedett. Később ezt a
keveréket egy bambuszcsőbe préselte bele, ami felrobbant.
Más források szerint a tűzijáték felfedezése a 9. század folyamán a Song dinasztia (960-1279) alatt történt.
Egyes források arra utalnak, hogy a tűzijáték Indiából származhat.
A kínai Li Tian nevű szerzetes leírásai szerint a
durrogtatás, robbantgatás 1000 évvel ezelőtt kezdődött. A kínai emberek minden
év április 18-án ünneplik a petárda feltalálását. A Song dinasztia idején élő
Li Tian tiszteletére a helyi lakosok felépítettek egy templomot, ahol
istentiszteletet tartanak.
A durrogtatásról a mai és a múltban élő embereknek azt
gondolták, hogy elűzi és megvédi őket a gonosz szellemektől. A kísértetek
félnek a hangos puffogtatástól, durrogástól. A robbantgatást előszeretettel
használják a mai napig is eseményekre, születésre, halálozásra, és
születésnapokra. A Kínai újév rendkívül népszerű esemény, hatalmas durrogással,
robbantgatással űzik el a gonosz szellemeket az újévtől.
A mai napig Hunan tartományban Liu Yang
vonzáskörzetében található a világot tűzijátékkal ellátó pirotechnikai gyárak
legtöbbje. Sokan az gondolják, hogy azért van ott olyan sok pirotechnikai cég,
hogy kihasználják az olcsó munkaerőt. De a valóság az, hogy a tűzijáték iparág
jóval azelőtt létezett Kínában, mint ahogy megjelent a modern korban a kelet és
a nyugat közötti bérkülönbség. Remélhetőleg sokkal tovább fog létezni a
tűzijáték iparág, mint ahogy a kommunizmus hatása a Kínai gazdaságban.
Egyes írások szerint a 13. században Marco Polo is
szállított puskaport Kínából Európába, bár néhány forrás szerint kereskedők is
szállítottak feketelőport Európába a kereskedelmi útvonalakon.
Európában a feketelőport elsősorban katonai célokra
használták: fegyverekhez, az első rakétához.
Olaszok voltak, akik elsőként használták a
feketelőport tűzijátékgyártáshoz.
A 18. században Németország és Olaszország volt a
piacvezető Európában. Érdemes megjegyezni, hogy számos vezető amerikai
tűzijáték kereskedő olasz származású, mint a Gucci család, Rozzi család és a
Zambelli család.
Az angolokat is magával ragadta, lenyűgözte a
tűzijáték. A tűzijáték nagyon népszerű lett I. Erzsébet királyné uralkodása
alatt. William Shakespeare is említést tesz műveiben a tűzijátékról. A királynő
annyira élvezte a tűzijátékot, hogy ő maga hozta létra a „Fire Master of
England” mesterséget. II. Jakab király annyira elégedet volt a
tűzijátékkal az ünnepi megkoronázási ceremónián, hogy lovaggá ütötte a
tűzmestert.